2015. december 16., szerda

Ezt a gyereket nehéz lesz a világba küldeni, mert mindig igazítanék rajta, tennék hozzá, és vennék el belőle. De muszáj...

Azt hiszem az egész oda vezethető vissza, hogy öntudatlan a nemzet, és egyenetlen.
Azt látom, hogy itt egység akkor van, amikor nagyon nagy a probléma. Akkor vannak megmozdulások és egyetértés. Amik teljesen feleslegesek, hisz ha már az elején, az első kavicskánál felállnánk, akkor nem kéne eljutni semmilyen eseménynek a nagy bajig.

Gondolok itt arra a fajta nézetre, viselkedésmódra, hogy mindent el kell fogadni, ha valaki olyan mondja és teszi, akinek nagyobb beosztása, végzettsége, satöbbije van.
Nos, nem könnyű a helyzet, mert a törvények és szabályok is azon az oldalon születnek, de épp ezért azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy már a kezdetektől el van kúrva az egész.

Azért ez a ronda szó, mert eszembe jut, mikor Gyurcsány elkúrta... akkor annyi magyar volt... annyi megbántott hazafi... pedig az legalább egy őszinte nyilatkozat volt arról, amit akkor, azelőtt és azóta is csinálnak a politikusok. Ígérnek és nem tartanak be.
De hagyjuk is ezt.
Hagyjuk, mert különben eljutnánk oda, hogy mindenkinek csak a saját kényelme és jóléte fontos, amíg megvan a kaja, a gyereknek a ruha és az édes élet, addig csináljanak odafent amit akarnak.
Az, hogy a hivatalban bunkó valaki, hát istenem, rossz napja van.
Keveset keres.
Piszkálják.
Valami.
De csak nagyon kevesen vannak azok, akik azt mondják: nem, én itt jogosult vagyok arra, hogy emberként beszélj velem, akármilyen fáradt és fásult vagy...
Mert nem lesz több a pénzed és kedvesebb a férjed/feleséged attól, hogy velem vagy bunkó...
Erős szabály: minden problémát ott kell megoldani, ahol az született.
A gyökereknél...
Ha a pároddal van bajod, oldd meg vele.
Ha a tanár a suliban, akkor vele beszélj.
Ha a gyerek, akkor nézd meg, mit rontottál el, mint szülő.
Minden probléma születik valamiért, és nagyjából mindennek van valami megoldása, kimenetele.

Az, hogy ilyen kirakat ügyek mögött hoznak egy törvényt, ami még mélyebb szolgaságba taszít minket... nem számít, mert megy a barátokközt.
Az egyik legerősebb szabály a változások könnyed átvitelére, a szar megetetésére az, hogy lassan csináld....
Csak egy icipici grammocska fost csempéssz a kondér ételbe... nem veszi észre senki. Megeszik.
A szart.
Legközelebb majd két grammocska lesz benne.
Meg fogják enni.
A századik grammnál már kicsit furcsa lesz, de még mindig elfogy és benyelik, mert tegnaphoz képest nem sokat változott.
Gyerekek, ezt tanítják!
De csak saját körben.
Te nem veszed észre, csak nyeled a szart.
Mert a változás oly apró... és ha csilingel a tányér mellett egy bohóc, vagy hangosan üvölt a tévéből valami, akkor még könnyebb a szart etetők dolga...
Elvonni a figyelmet.
Lassan csinálni.
Ennyi a titok.
Ez az élet oly sok területéről igazolható példákkal...
Tudod, minden nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Az idomítás csodája, a Kis hercegben (tudom hogy annak a könyvnek más a mondanivalója, de ez a kiragadott példa jól illusztrálja az én mondandóm)

Óóóó, ezt de szeretem!!
Mikor egy csomó minden eszembe jut, ami alátámasztja azt, amit mondok!
Például amikor valaki érzelmi zsaroló-lelki terrorizáló bűvkörébe kerül.
Először a mézesmadzag, a beetetés, majd az apró változtatások, végül az uralkodás, szarosgödörbe lökés.
Csak tudjátok nagyon kellemetlen az, mikor valaki egy ilyen terrorból felébred, és meglátja, milyen hülye és befolyásolt volt azalatt a hosszú idő alatt...
Épp ezért sokan az alvást választják....
Mert szembenézni a saját hülyeségünkkel nagyon fájdalmas.
Rosszabb, mint folyton dühösnek lenni a világra.
Rosszabb, mint szarosnak lenni....
Erről a régi blogomon írtam, nem is keveset, hogy szarban úszni annyit tesz, hogy melegen van tartva a kis tested, a megszokott dolgok vesznek körül, és nem látszanak a "hibáid" sem.
Magad előtt sem.
De ha kiszállsz, akkor le kell mosni azt, ami addig beterített.
Na és akkor jön a végigtekintés magunkon, ahol is megláthatjuk azt, ami addig el volt fedve.
Nem tart már melegen semmi, hideg lesz, és mivel lemostuk, már a szaga is más lesz.
De soká érződik még a bőrön...
Szinte visszavágysz bele, mert megszokott volt.
Ha megérzed azt a jó kis szarszagot... az otthon illata...
Otthon...
Tudtad meddig érnek a határai, tudtad mit várhatsz tőle.
Kint a világban , meztelenül ilyen nincs.
Nincsenek behatárolások, és finom melegség sincs.
Szúr a hideg, szúrnak a tekintetek, és ott a tükör is.
Minden nap szemben állok magammal, és látok mindent.
De mégis erre biztatok, mert igazi.
Mert senki nem mondja meg, mi a jó NEKEM.
Azt ÉN tudom.
És már látom, kivel érdemes foglalkozni.
Aki nem a saját érdekét nézi, de nem is csak az enyémet.
Nem szolga és nem uralkodó.
Egyenrangú, EMBER.
Nem férfi, aki a fölött áll.

De kissé elkalandoztunk.

Az állam vezetése arról szól, hogy megbízunk egy csoportot azzal, hogy vigye az ügyeket, de a pénzt mi adjuk ehhez. Az, hogy ezt csúnyán kihasználják, és mindent a maguk javára fordítanak, azt hiszem köszönhető az öntudatlanságnak. Hisz más országok lakosai ezt nem feltétlen hagyják... mert öntudatosak. Mert már a kezdeteknél figyelmeztetnek: nem jó így, másképp kell. És a politikus egyenrangúnak tekinti, hisz ugyanonnan jött mindenki: anyából, apából, emberből. No és: ma te, holnap én.
Az az egyik baj, hogy a kommunizmus jól beidomított minket: kussolj, mert elvisznek.

Szóval megbízzuk azt a csoportot, és a munkát nem jól végzik.
Kisebb szinten ezért kirúgás jár, de a kormánnyal ez nem egyszerűen megtehető.
Hogy miért azt hagyjuk, mert ugyanoda visz: nincs öntudat.
Az hogy egység nincs, azt hiszem nem is várható, hisz nem gondolkodhat mindenki ugyanúgy.
Ahová ki akarok igazából lyukadni, de mindig elkalandozok, az az, hogy azt hiszem a nők egy része szívesen fakanalazna élete végéig, ha rábízhatná magát a vezetésre, a férfiakra. És nem kéne attól tartania, hogy kihasználják, lealacsonyítják valami birkasorba, hogy megkapja: te csak az asszony vagy, neked kuss a neved.
Nem, a nők egyre öntudatosabbak, és nem szeretik az olyan nyilatkozatokat, hogy szüljetek unokát, főzzetek, mert ahhoz értetek.

Azt hiszem szerencsétlen politikus, aki erről beszélt, fikarcnyit sem ismeri a női lélek mélységeit, a nők önmegvalósítási vágyának okait és a nők problémáit. Magyarul nem egy feminista férfi, hanem csak egy szimpla family man, egy hülye politikus, aki nem tudja mit beszél.
Holott pozíciójánál fogva elvárható lenne, hogy ha egyszer a nők szavazatára is számít, akkor az ő nyelvükön is kellene tudni beszélni.
Hogy tanult ahhoz eleget, hogy tudja mit és hogy kell beszélnie.
Tudnia kellene, hogy nem elég a politológia szak, az államigazgatási tanulmányok, jogi egyetem vagy akármi, az emberismeret, pszichológia, szociológia is nagyon fontosak, no és ha egyszerű embereket kell vezetnem, értük kell dolgoznom, akkor az ő nyelvüket is ismernem kell. Benne kell lenni, nem csak kívülről ismerni.
Magyarul az egész élet egy tanulási folyamat, de vannak akiknek ezt aktívabban kellene végezni, mert ők vannak megbízva.

Ostort pattogtatni minden hülye tud, de érteni az oroszlán nyelvét, testbeszédét, szelíden rávenni arra, hogy tüzes karikán vesse át magát, na ahhoz az ért, aki érzelmi zsaroló akar lenni. Aki idomít, átnevel, maga hasznára építi ki a jellemed.
A tiéd.
Amihez semmi köze.
Az igaz ember azt hiszem nem akar senkit ugráltatni, nem gátolja a fejlődését senkinek és semminek, nem akar befolyásolni, mert tudja: minden és mindenki egy olyan pontja a világnak, ami számít, akinek a véleménye fontos.
Ha a nő nem akar gyereket és unokát szülni, akkor ne tegye.
Ettől még nő marad, ugyanolyan értékes ember lesz.

Ákos nyilatkozatát inkább hagyjuk, mert lehet róla sokat vitázni, elég megosztó személyiség,  de azt gondolom, ő sem akart semmi rosszat mondani.
Vitatható volt, mert ha egy nőnek született EMBER épp a súlyemelést tartja szépnek és jónak, akkor attól lesz boldog, azt fogja csinálni.
Már réges rég nincsenek éles határvonalak a két nem között, hanem régóta vannak erős átnyúlások.
Az, hogy ő másképp gondolkodik?
Amíg nem rosszindulatból mondja, amíg nem leugatja a nőket, addig mi a baj a véleményével?

Igen, cipeltem már én is a "gerendát" mert gyenge férfival éltem. Lustával. De nem az ő lehúzása itt a lényeg, csak annyi, hogy fizikailag is erős vagyok. Mert valami rákényszerített, hogy ezzé, ilyenné váljak. De ettől én nem érzem magam kevésbé nőnek, sőt! Tovább megyek. Azt hiszem női mivoltomban megsértődni valakik helyett: tök felesleges. Engem megbántott? Nem. Mert nem éreztem találva magam, hiába mozgattam már meg több tonna fát, vagy akármit is.

Azt látom, hogy vannak a mindenki helyett megsértődő kommentelők, akik zseléemberek.
Benyomja őket az egyik csoport, oda idomulnak. Amint kilépnek onnan, abból a nyomásból, rögvest visszaugrik minden, mert zselé.
A másik csoport nyomása is rugalmasan benyomja őket, de soha nem tartoznak igazán sehová. Egyszer itt hangoskodnak, egyszer ott.
Amivel nincs is igazán nagy baj, mert hisz lehetünk a végletekig empatikusak, de akkor hol marad az, amiben MI hiszünk? Neki is van igazsága, és annak is. De mégis, középen állni azt jelenti, hogy mindkét csoport első golyója engem talál el.
Csatlakozni kell valahová, vagy kiszállni az egészből. A kétlakiság ebben nem megy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.