2015. december 3., csütörtök

Véletlen, mint nem-tény

Azon jár a kis agyam, hogy miért is vagyunk olyanná teremtve, hogy az állandót várnánk, kiakadunk a változásokon.
Nehéz elfogadni azt is, hogy tavaly olyan tél volt, most miért nem olyan, egyből kiabáljuk a klímaváltozást (ezt persze alapból nem vitatom, csak túlzónak tartom a kiabálást, és az ehhez mért semmittevést).
Szóval ezen gondolkodom.
Többek között.
Persze gyerekek szempontjából, azaz szülői nézetből is.
Mert múltkor az a kaja a kedvence volt, most okádó hangokat hallat, amikor ránéz.
Mert tavaly szerette a kék pulcsit, örült a bakancsnak, most meg?
- Én nem hordok ilyet, tudhatnád.
Tudom.
Mindent tudok.
Ami egyenlő a semmivel.
Mert a ma megszerzett tudásom, velük kapcsolatban, holnapra pont nulla lesz.
Azt hiszem ebben a verzióban, a gyerekgondozó-szülő létben sokminden van, de állandó tudás nincs.
Ja, hogy ez máshol, más szempontból is pont így van?
Az most mindegy.
Azt gondolom, nem is lehet másképp az az egyenlet, ami ennyi változóval rendelkezik.
De aztán továbbgondolva rájövök: mi, felnőttek sem vagyunk másképp, csak már tudunk kontrollálni.
Már amikor tudunk, és már amikor akarunk.

Érdekes ez.
A vélemény semmiképp nem tény.
Amit látsz a világból, amit erről gondolsz, az nem lehet tény.
Mégis annak fogadod el, mert ehhez mérve tudsz keretet adni az életednek.
De el kell tudni fogadni, hogy ahány ember, annyiféle igazság és világnézet van.
Van aki szerint így kell élni, a másik pedig el sem tudja azt képzelni.
De ismétlem: a vélemény nem tény.
Semmiképp.
Mert a tévedés elég rossz utakra vihet.
Azt hiszed, x ezt akarta mondani, erről véleményt formálsz, majd hangot adsz neki. De x ilyet nem mondott, nem is gondolt, kár volt "kiabálni". Felesleges feszültség született, így azt mondom, előzetes véleményformálás helyett kérdezni kell. Addig, míg meg nem érted azt, akit véleményezni vagy leszólni akarsz.
De persze tudom ám, hogy sok beszélgetés unalomba fulladna, ha nem pletyiznénk kicsit.
A gyerektől, házastárstól szerzett haragot, dühöt át lehet ám csoportosítani más alanyokra is. Élnek is vele, sokan.

Öreg házban élünk, s láttam, hallottam már sokféle véleményt.
Azt gondolom erről, hogy nem a szép háztól, lakhelytől lesz az ember VALAKI, hanem lakhelytől függetlenül IS lehet valaki.
Ezek a dolgok csak a máz, a külső burok, ezeket egy pöccintéssel el lehet tüntetni.
Ezt értesse meg mindenki a gyerekével, mindegy hogy szép házban vagy kopottasban él.
A dolgok változnak, minden nap mások vagyunk mi is, figyelni kell a kimondott szavakra, mert a ma kimondottak évek múlva is visszaüthetnek.
Én nem tudom kit mi rág bentről, ki miért olyan amilyen, én ebből csak a rám vonatkozó részt tapasztalhatom.

Azon gondolkodom még, miért születik annyi házasság és gyerek, mikor alig-alig van boldog kapcsolat?
Azt hiszem ahogy a Lucy című filmben a lány kifejti, hogy az idő az, ami valóságossá teszi az emberi létet, azt hiszem az ezen belüli felnőtt létet a gyerek és a párkapcsolat teszi valóságossá. Sokan enélkül nem létezőnek érzik magukat.
Megpróbálom kifejteni.
Nézem a so much boldogtalan nőt a boltban, eszembe jut a bunkó, zsémbes férje, aki múltkor beszólt valami kedveset, a drogproblémás gyerekei, és akkor kezdek ezen gondolkodni.
Vajon voltak valaha boldogok?
Lehet.
Szokott az a férfi mosolyogni?
Lehet.
De itt vagyunk az elején.
A dolgok mások, mindig mások.
Ilyen volt, olyan lett.
Változik minden, én pedig nem látok bele a morcosék életébe, hisz a csukott ajtó mögött bármi lehet.
Amit kint látsz, az semmi.
Véleményezheted, de tudod: a vélemény nem tény.
Csak egy semmi.

Ismétlek kicsit.
Amit látsz a világból, amit erről gondolsz, az nem lehet tény.
Mégis annak fogadod el, mert ehhez mérve tudsz keretet adni az életednek.
Tisztán látom, hogy eme, feltételezésekből álló keret nélkül nehéz.
Ma igaznak tudod ezt, holnapra megcáfolják, és eltűnt.
Mégis, akkor mi az igazság?
Mihez igazodjak?
Manapság ez egyre nehezebb.
Én másfél éve azt mondtam, hogy nem, nem akarok semmiféle hazugságra épülő, feltételezéseken alapuló világban, életben élni.
Látom, hogy ez nem egyszerű.
Mert nem tudom azt mondani, hogy ez a fix véleményem, hisz holnapra pont más lesz.
De értem, hogyha a világ pillanatonként más, akkor mitől lehetnék én állandó?
Kell a keret, mert az adja a biztonságot, de ha ezt tartanánk, akkor nem lenne repülés, távírás, agyműtét, vagy akár rántotthús.
Mert mindig vannak dolgok, amik idegenek, hihetetlenek, de vannak.
Nos, ennyi.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.