2016. január 2., szombat

Értelmes élet

"– Érdekes elgondolás – jegyezte meg Gorkie. – Amikor még gyerek voltam, és a Hattori klánban tanultam, egy ninjagyerek megkérdezte egyszer Momochit, hogy szerinte van-e értelmes élet a Földön kívül, mire Momochi azt mondta, hogy értelmes élet leginkább csak a Földön kívül van."                     Duncan Shelley A téboly katonái


Jajj, ezek olyan butusok!
Azt mondják, sosem félt még így a magyar az új évtől...
Ó, a figyelmetlen uram!
Kimegy, és otthagyja a tévét, ahol nem kéne... politikai csatornán... így sikerül belehallgatni az újévi beszédbe... mindegy is, mert tanulságos volt.

Azért azt hiszem '57 januárjában jobban féltek a magyarok. Hogy csak egy példát említsek.
Aki nem volt még elég tompa az addigi sok bajtól.
Mert a maiak java része már elég tompa.
Na de pont ez a lényege a médiából ömlő szennynek, tudjátok amit a szaretetéssel kapcsolatban írtam pár bejegyzéssel ezelőtt. Előbb apránként, kis falatonként kaptuk a rossz híreket, majd mostanra már csak ez ömlik kifelé a szép fényes, nagy felbontású led tévékből.
Nézitek a híradót, nézitek a feszkókeltő-veszekedős show műsorokat, megveszitek az ezekhez kapcsolódó szennylapokat, mondván, ennyi szórakozás nekünk is jár.
Kikapcsolódunk, legalább nem a politikával foglalkozunk. Van aki felismeri a VV "sztárokat", ÉNB "sztárokat", és ez ijesztő!
Mondtam pár éve: eltelik egy kis idő, és nem lesz ember, akinek ne lenne legalább egy, tehetségkutatóban szerepelt ismerőse/rokona, minimum másodkézből.

Szóval lehetne akár kötelezően szedetett szedatívum, enyhe lónyugtató is, ami letompít egy kicsit, csak annyira, hogy dolgozni tudjál, de ne kérdezz.
Lehetne.
De ellenállást szülne.
Mennyivel egyszerűbb megetetni azt, hogy a világot csak a tévén keresztül ismerheted meg, majd telenyomni szar műsorokkal?
Nincs ellenállás, hisz a fény vonzza a sok muslincát, a szar meg a sok legyet.
Jön a tompító a tévéből, a nagy diliház lakói pedig önként ülnek elé.
Ennyi.

Még egy kis érdekesség, hogy egyesek szerint mihez van jogom, mit kell vagy nem kell tudnom.
Én, a gyógyszerellenes, vettem egy fájdalomcsillapítót, mert nagyon fájt a torkom. De felhívtam a patikát, melyik miben más, mitől jobb, mert ugye nem szedek ilyet, nem értek hozzá. Mondom ez hová hat? Az agyam fájdalom központjára? Vagy honnan tudja, hová kell hatnia? Azt neked nem kell tudni- volt a válasz.
Nem, kis szíveim.
Ez nem így van.
Tudnom kell, mert az én testem.
Ha meg kell kérdeznem a gyógyszerészem, akkor az válaszoljon.
Mint anno az autómnál is tudni akartam, mi miért romlott el, miként kell és lehet megcsinálni, megoldhatom-e egyedül bármikor, mert ha igen, akkor megtanulom.
Enyém, értenem kell hozzá alap szinten. Különben nem lesz az enyém, mert akié a tudás, azé a hatalom.
Ennyi.

Nem, a politikával nem foglalkozunk, mert az bonyolult.
Nem?
Tényleg?
Pedig lehet hogy kéne...
Kellene több, jól kérdezni tudó ember, aki zsigerből elutasítaná a talmi dolgokat. Akiknek van ereje foglalkozni a napi munka mellett azzal is, hogy elmagyarázza a gyereknek azt, miért is agybutító a műsor a tévében.

De tompulunk, és már nem félünk.
Mitől?
Chomsky "válasza":
3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik.
De van egy pont, ahonnan nem azt nézzük, mi van lentebb, hanem felkészülten lépünk a következő állomásra, azzal a tudattal, hogy mi már megküzdünk bármivel.

Bevallom, pár éve még azt hittem én is, hogy hamarosan háború lesz.
Már nem hiszem.
Pár éve nem ettem cukrot egy darabig, majd meggondoltam magam (nem volt más, megfizethető perspektíva).
Mert nem a cukor a legrosszabb, amit lenyomnak a torkunkon.

Várom ám a nagy geostratégiai könyvemet, hogy még nagyobb lehessen a szart-látó perspektívám :)
És ma tortát sütök, mert 2 nap és 17 éves a legnagyobb!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.