2016. január 20., szerda

Mitől?

Van valami. Valami probléma. Menjünk le a gyökeréhez, tárjuk fel, mitől is lehet? Mert a későbbi prevenció szempontjából fontos. A gyógyulás szempontjából is fontos. Mert ha nem tudom mi okozza, akkor újfent megtörténhet. És tudjuk, mind a fizikai, mind a lelki bajokról: meg is történik.
Így mi keressük az okot.
Ott lent, a mélyben.
Persze mint minden agyalós-rendszerező ember, a kérdést is felteszem magamnak: minek az okot keresni, ne a múltba nézzünk, hanem előre, a gyógyulás felé.
Na de a fent említett ok miatt igenis kell a múltat nézni.
Így én a lelki életemben elég sokat barangolok a múltban. Felidézek eseteket, gondolkodom, mi vitt erre vagy arra az útra?
Olyan sok mindenre nincs válasz!
Most.
Mert azt is hiszem, hogy előbb-utóbb minden fontos válasz meglesz. Rájövök, szembejön valamiképp, amint szükségem van a tudására.
A múlt, azt hiszem azért van, azért nem merül feledésbe mint az előző élet, hogy tanuljunk belőle. Ez jó.
Addig, amíg nem mocskolja be a jelent, amíg megmarad tanítónak és nem irányít, addig jó.

Elkezdtem ezen gondolkodni, az egyik gyerekem egy friss fizikai problémája okán. Ugyanis kérdezte, mitől lehet. Elsőre arra gondoltam, mit számít, hisz gyakori probléma, van, majd elmúlik. De rájöttem: a fenébe, olyasképp gondolkodik, mint én.
Mitől lehet?
Mi az oka?
Szóval elsőre nem, de második nekifutásra már én is inkább az okot kerestem, hisz megoldás majd lesz, valószínűleg magától elmúlik.

Azon is gondolkodom mostanában, hogy milyen jó az, hogy két kész ember köt házasságot. Ezt persze nem úgy értem, hogy a fiatalabbak félemberek. Inkább arra gondolok, hogy nekünk már megvannak a rigolyáink, kialakult a szokásrendszerünk, régóta leszakadtunk a szülői házról, így ahogy egymást megismertük, az már nem fog alapjaiban változni. Nem korfüggő, hisz 30 évesen, 10 éve önállóan élve is pont ezt éri el az ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.