2016. január 5., kedd

Woman in love




Mikor először "halt meg"a nagymamája, akkor hallgatta sokat ezt a zenét.

Akkor elképzelte a Mamát, ahogy egy vállalati bulin a Papával erre táncolnak.
Szépek, fiatalok, boldogok.
Szerelmesek.
Elképzelte őket gondtalannak, fiatalok problémáival küzdő, ifjú párnak.
Elképzelte a mamáját esküvőre készülő, boldog fiatal lánynak.
Ő akkor siratta el, akkorra datálta a Mama távozását.
Ült a konyhában, Streisand énekelt, ő pedig Mamára gondolt.
Hogy mennyit hányta-vetette az élet, mégis mindig felállt, küzdött.
Akkor döbbent rá először arra, milyen törékeny is az élet.
Hogy nincs idő.
Nem szabad fontos dolgokat halogatni, mert egyszer csak vége.
Mama akkor kapott először agyvérzést.

Amit akarunk, ami fontos, azt meg kell tenni.

Most megint ezt a zenét hallgatta.
A saját esküvőjére készült, sokat gondolkodott az életen, dolgokon.
Hogy milyen apróságokon múlik az egész.
A dolgok kimenetele.
A boldogság.
Hányszor kellett felállni, újra és újra a földről ahhoz, hogy a végén állva maradhasson?
Hányszor kellett "megmutatnia", bizonyítani, főleg önmagának?
Megmutatni, hogy képes erre vagy arra.
Bizonyítani, hogy még nincs itt a vége, nem kell önmagát temetni, még vannak utak, lehetőségek.
Csak el kell indulni, akkor is ha nincs út.
Hogy a minden eléréséhez gyakran a semmin át vezet az út...


Sokszor meg kellett látni, észre kellett venni a tévutat, a zsákutcát, és váltani.
Visszanézve látta, hogy sokszor csak a magunk akadályai vagyunk.
A "Mit is tehetnék, ha ez van?" az egyik nagy csapda.
Az egyik nagy behatároló, akadályképző.

Mikor kislány volt, sokszor hallotta: "Rossz helyre születtél, királynőnek kéne lenned".
De hát ezen nem lehet változtatni, bár ő is szívesebben lett volna valami királynő. 
Akinek nem kell mosogatni, ruhát a szennyesbe tenni, rendet rakni.
Egyetértett a kislány azzal, hogy rossz helyre született.
De mit is tehetett volna?
Ha egyszer átlag ember lett?
Megteremtette a saját királynőségét.
Nem kellett neki sok a boldogsághoz, királynők pedig mindenhol teremnek.
Manapság nem nehéz azzá válni, ami lenni akarsz.
Persze meg kell elégedned azzal, hogy nincs drágaköves koronád, sem udvarhölgyeid, és a szennyest is magad után pakolod el.
De ott bent, ahol csak te vagy, ott lehetsz királynő.
Mint a hősünk.
Ült, hallgatta a zenét, gondolkodott a világ dolgain, és arra gondolt, milyen jó is neki.
Sosem lesz belőle útmutató bölcs, nem fogják kegyeit keresni ezren, nem söprik el előtte az út porát, de ez nem is kellett neki.
Ami és aki kellett azt megkapta, királynőségének immár megvolt a királya is, mi kellhetne még?

Tudta, az ember tán csak pár alkalommal vet igazán számot az életével.
Mikor gyereket szül, mikor nagyon beteg vagy haldoklik, mikor elveszít valakit, és mikor házasodik.
Ilyenkor teszi mérlegre mindenki azt, amije van, emlékezik vissza azokra, akik nem lehetnek többé ott, akik hiányoznak, és mellette hálás azért, ami van.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.