2016. február 23., kedd

Köszönöm, mi jól vagyunk

Azt mondják, nem elég megszerezni, meg is kell tudni tartani.
A palánta, mikor a magból kifejlődik, még sok gondoskodást igényel. Locsolgatni kell, kapálgatni, vigyázni rá. Ha nem vigyázunk rá, nem erősödik meg, nem hoz termést.
Elkopik, kiég, kiszárad.

Elég disznó módon néz ki a biciklim. Hozzáteszem, hárman használjuk, és már a negyedik is nézegeti, mikor lesz elég nagy hozzá. Az emberke a biciklihez. Szóval koszos, összevissza áll a váltója, meg egyéb nyalánkságok. Nem tudok vigyázni rá, nem csak az én felelősségem.

A téma.
Megtartani.
Lényeges lehet, hogy - párkapcsolatnál maradva - ne ígérjünk semmit, amit eddig sem tudtunk betartani, még az elején se tegyük. Eddig sem, azaz korábbi életben, korábbi kapcsolatokban, szóval eleve, a közelébe sem kerültünk soha. Mint például a kacsalábon forgó palota, milliárdos lottónyeremény, napi testedzés, cigiről leszokás.
Mert azt hiszem ilyetén ígéretekkel, annak fényében, hogy hamar látjuk, mire vevő a másik, el lehet érni amit akar az ember, azaz hogy létrejöjjön egy kapcsolat. Arra ki sem térek, milyen kapcsolat az, ami az egyik fél akaratából, művileg megtámogatva, erőltetve jött létre...
Tehát nem ígérgetünk, ezzel már léptünk egyet a jó irányba.

Van az öncsalás, meg az öncélú csalás...
Az első az, amikor látod a hibát, majd gondolatban vállat rándítasz, és azt súgod magadnak: majd mássá teszem...
A második pedig a fent taglalt ígérgetés, csodás jövőbeli képek előrevetítése, a megvalósítás legkisebb szándéka nélkül.
Mondjuk mostanában ez az öncélúság sok mindenben szemet szúr nekem. Azaz inkább a szó világít a fejemben, egy-egy világból tapasztalt eset kapcsán.
Rengeteg átverést láthatunk nap mint nap. Elég a közösségi oldalakon barangolni, ahol is elég nehéz elkülöníteni a valós, ránk is vonatkozó híreket a kacsáktól.
Vannak emberek, felnőttek is szép számmal, akiknek ez nem sikerül. Ők osztják meg például a pénzfotókat, Zuckerbergtől várnak utalást, és hiszik el, hogy a visszerek 1 hét alatt eltűnnek, bármilyen kifejlettek is legyenek.
Szeretnénk ha a világ ettől a sok öncélú átveréstől mentes lenne, de azt nem hiszem, hogy bármi ilyesmi megtörténne valaha is. Hisz a dualitás pont erről szól, ezt sokszor felhozom. Két pólus, hideg-meleg, sötét-világos, stb. Hiszékeny-óvatos. Öncélú-közcélú.

Kérdés, hogy mennyire lehet kiosztani a felelősséget egy kapcsolatban? Kell-e kiosztogatni bármit is? Merthogy ezek a dolgok maguktól alakulnak, aztán ráállunk arra a rendre ami létrejött, és azt tartjuk alapszintűnek.
Én a kerékpáromnál a felelősséget elhárítottam, mondván: én rendben használom, nem tehetek róla, hogy minden magyarázat ellenére sem értenek hozzá a többiek.
De vajon a kapcsolatban, ami elér egy pontot ahol előjön pár probléma, ki a felelős?
Gondolom ez az adott helyzettől is függ, de mégis az a tapasztalatom és véleményem, hogy minden kialakult rossz vagy nem túl jó helyzetben ketten vannak. Az egyik csinálja, a másik hagyja. Aki hagyja, az tán nem elég tudatos.
Esetleg tudatos, látja hogy gond van, de hagyja, mert adott pillanatban nem tud mit tenni, később pedig már nem is lehet. Ez is lényeges. Hagyunk egy helyzetet kicsit elfajulni, mert épp bármiért tehetetlenek vagyunk, de a dolgok ritkán oldódnak meg maguktól, szóval az elfajulás marad, köszöni jól van. Gyökeret ereszt, terjeszkedik, és a végén már saját személyisége is van, beágyazódott hozzánk.
Nem is érti, miért nem jó ő ahogy van, itt él velünk időtlen idők óta.
Dehát élősködő, csak bajt okoz, szóval dobnánk kifelé.
Az, akihez tartozik, értsd: aki a bajos helyzetet okozza a kis egységünkben, szintén nem érti, ha eddig is jó volt ahogy csinálta, akkor most mi van?
Nos, itt kell tudni okosan elmesélni, hogy nem, eddig sem volt jó, de azt hittük magától elmúlik. Vagy csoda történik. Vagy valami.
Na igen, így telik el az a sok év, olyan emberek oldalán, akikre kár ennyi időt áldozni.

A bajok nem múlnak el maguktól. Viszont azt hiszem kevés kivétellel mindenre van megoldás, és benne maradni sosem az.
Ha elkövettük, ha megoldottuk, akkor tanuljunk belőle. Mert mindig mindennek megvan a tanulási oldala is, azaz az adott helyzet leckéje. Spiri vonal nélkül is.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.