2016. február 17., szerda

Sár és kosz

Nem sűrűn, illetve csak jó okkal mondom a gyerekeknek: ne pocsolyázz, kerüld ki, stb. Illetve főleg akkor, ha valahová épp odafele megyünk. Hazafelé már lehet mocskozni.
Tegnap Szilivel a boltból hazafelé játszottunk.
Keskeny helyen ugrotta át a pocsolyát, majd néz rám, milyen ügyes.
Mondom:
- Nem sok kockázatot vállaltál, kisfiam.
- Miért?
- Ugord át ott, ahol a legszélesebb.
- És ha beleugrok?
- Akkor otthon gatyát cserélsz.
Nekifutott.
Elsőre kicsit elvétette.
- Na, most a másik irányból, az lejt.
Még messzebbről futott neki, és sikerült.
Büszke volt magára, megugrotta. Hogy magának vagy nekem csinálta? Jogos a kérdés, de számít-e? Főleg nála, aki nem igazán bevállalós fajta, inkább tart mindentől.
Valószínűleg semmivel nem vehetném rá, hogy egy méter magas helyről a földre ugorjon.
Nem is akarnám, csak ha fontos a dolog, például majd az lesz a biciklizés. Egyszer rá kell vennem, akkor is ha az ember ilyenkor elesik, megsérül.
Személyes oldalról nézve: az, hogy ő pont félősebb, óvatosabb, az nem zavar. Nem akarom átnevelni, csak kicsit megnyitni.

Azt hiszem még ehhez tartozik, hogy szerintem a gyerekkor pont arra való (többek között persze), hogy kipróbálják a normál kosz különböző fajtáit.
Legyenek porosak, játsszanak a sárban, ássanak kézzel-lábbal, ugorjanak pocsolyát, távolugróst a sáros erdőszélen, csúszkáljanak az agyagos sárban...

Óriási élmény volt, mikor az erdőben a két nagy belement a méretes, fél lábat elnyelő, saras pocsolyába, és szép lassan mindenki követte őket. Engem is rávettek.
Otthon ugyan slaggal robbantottam le róluk a rájuk dermedt sarat, de tényleg jó volt.

Lívi anno imádta a sarazást. Kimondottan neki csináltam azon a nyáron sárfürdőket, jól fellocsoltam, ő pedig ment, és beleült.


És érdekes, ma már vigyáz a ruhájára, de nem esik pánikba, ha koszos lesz valamije.

Tegnap Szabolcs szétvert egy régi, rossz telefont. Engedélyt kért rá.
Én ugyan nem értem ezt az értelmetlen rombolást, de anno az öcsém is csinálta a matchboxaival, szóval valami fiús cucc lehet...
Szóval meg akarta nézni, mi van benne.
Igazából mióta Sziliről kiderült, hogy érdeklik a szerkezetek, mindig megkapják a nem működő, biztonsággal szétszedhető gépeket.
Az első amit szétszedtek az egy dvd volt, meg a régi számítógép háza.
Most jut eszembe, az nem is Szili volt, mert akkor ő még vagy nem volt, vagy nagyon kicsi baba volt.
Mikrót, tévét nem adok nekik...
Milyen jó  játék már, szétszedni majd összerakni a rossz klaviatúrát :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.