2016. március 7., hétfő

vagy mégsem...

Olyan megnyugtató, hogy vége egy újabb napnak, amit Nélküle töltök... és egy nappal közelebb kerülünk a hazajövetelhez is, merthát jól van, jobban van, gyógyulgat.
Itthon pedig káosz van, a javából.
Két beteg, na jó: betegecske, azaz reggel beteg, nappal jobban lévő gyerek, délutánra belázasodó anya, azaz én.Szili van csak jól, na meg Kevin, aki már csak tüsszög. De nincs halálán, tud segíteni, amire pont rá is vagyok szorulva.
Gáz, mi? Nekem az.

A dolgok pedig tanulságosak, csak az a baj, hogy utólag vagyunk okosak, mert közben nehéz lenne.
Olyan szépen látható, mi miért történt, mire is hívta fel a figyelmet egy "baj", baleset.
Mi az, amit meg kell ezek után oldani, hogy az élet gördülékenyebb legyen. Na de mivel mindennek van következménye, így most benne csücsülünk A helyzetben.
Majd elmúlik.
Mint ez a nap.
Meg a holnapi.
És jön egyre közelebb AZ a nap.

Mert azt akarom, hogy az életem a szokásos, kintről kissé tán unalmas háztartási élet legyen, megint.
Hétfőn menjen, pénteken jöjjön, hétvégén bolt, házimunka, pihi. Gyerekek hétköznap suliban, oviban, én itthon munka. Ez a normális.
Na de van-e normális?
Már majdnem 30 éve tudom: nincs. Csak mindenkinek az, amit megszokott. Ami jó. Ami kényelmes. Oké, tudom. Most nem vagyok okos, most nincs semmi értelmes mondandóm...
Hát ennyi.




Vagy mégsem.

Mindig a te döntésed, értelmezed-e a jelet, a leckét, vagy visszasimulsz a megszokottba. Minden baj csak figyelmeztet valamire, olyasmire, amit meg kell változtatni, ami nem jó.
Dönthetsz kétféleképp.
Változtatsz és új utakra lépve jobbá teszed a léted, segítesz magadon, vagy visszatér minden a régi kerékvágásba, és akkor is tovább élsz. Mert élet van, csak szerinem az nem mindegy, milyen, és milyen árat kell fizetni a kényelemért, amivel nem hagytad el a járt utat.
Azaz ha bajra, betegségre figyelmeztet egy baleset, vagy csak szimplán a gondolkodásmód megváltoztatásának szükségességére, akkor alkalmazkodsz, lemondasz-e olyasmiről amit szeretsz, de nem tesz jót? Vagy rántasz a válladon, és: "úgyis meg kell halni valamiben" szlogennel okoskodsz?


1 megjegyzés:

Bárki olyat érez, ami bántja, az az ő hibája!

Én nem moderálok, tegye mindenki önmagával.