2016. május 27., péntek

fene tudja

Nem arról van szó, hogy mindig rossz. Inkább annyi, hogy feladatok mindig akadnak, és ezt felfoghatjuk rosszként is, no meg egyszerű megoldandóként is. Szerintem ennyi az egyenlet, nem több.

Azt látom, hogy ami "rossz" beüt az életbe, azt kétféleképp kezelhetjük. Megtartjuk, etetjük, kiállítjuk a polcra (értsd: mesélünk róla, mutogatjuk a betérőknek, érdeklődőknek, elkomorodunk tőle minden alkalommal ha eszünkbe jut) vagy az első sokk után önmagunkat leporolva továbblépünk, a rossz által hozott feladatot elvégezzük, megoldjuk a problémát.
Ó, igen, tudom hogy vannak időben nagy kiterjedésű gondok is, azaz nem rögtön megoldhatóak, lassú lefolyásúak, de én itt nem egy mindenre megoldás-írást nyomatok, hanem csak leírok dolgokat. De hogy azért ne maradjunk kétségek közt, mármint hogy én ezt hogy csinálom: ha tudom, hogy ez bizony tovább tart pár óránál-napnál, akkor félreteszem. Amit tudok megteszem, és aztán megy a várunk-polcra, a majd-kidolgozza magát fiókba, a megoldódik magától-vagy leszarom oldalra.

Azt hiszem ez is egy olyan téma, amit útravalóul kell adnunk a gyerekünknek. Mármint hogy sosem lesz olyan, amikor ne merülne fel valami, amit kezelhetünk problémaként, tragédiaként is, de egyszerű feladatként is, ami a saját tetteinknek, gondolatainknak, beállítottságunknak a következménye. És ha egy-egy fajta gond többszöt is visszaköszön, netán ugyanúgy, akkor bizony változtatni kell valami hozzá kapcsolódó dolgon.

Erről a témáról "Mindig?" címen bővebben is írtam az új felületemen.


Mert arra a döntésre jutottam, hogy nem akarom tovább írni ezt a blogot. Máshol, másképp folytatom. Már megvan az új felületem, de ott nem a nevemen szerepelek. Ennek oka? A fene tudja. Egyszer befészkelte magát a gondolat, majd apránként megvalósult.
Aki keres megtalál. Sziasztok.